Felfedezni a világot és benne saját magunkat

Főleg fiatal felnőtteknél figyelhető meg, milyen jótékony hatása lehet néhány év külföldi munkavállalásnak. Amellett, hogy elsajátítanak egy idegen nyelvet, és beilleszkednek egy másik kultúrába, sok mindent megtudnak saját magukról is. Sokkal érettebb módon választ pályát és társat is az, aki megtapasztalta azt, mire jut önerőből, hogyan tudja a lehetőségeket használni, a korlátokat elfogadni.

Vágyak, illúziók, lehetőségek

Időnként mindannyian késztetést érzünk arra, hogy egy feszült helyzetre úgy reagáljunk, hogy jó hangosan becsapjuk magunk mögött az ajtót. E fantázia azt a vágyat hordja magában, mintha a kilépéssel megoldanánk bármit is, mintha benn hagyhatnánk a szobában a bennünk dolgozó feszültséget. Vannak olyan személyek, akik ezt nemcsak gondolatban teszik meg, hanem rendszeresen a cselekvés szintjén is. Akár kilométerekben is számolható az az illúzió, hogy minél messzebbre megy a személy a saját magával, ill. a családjával kapcsolatos gondoktól, annál inkább maga mögött tudja azt hagyni. Pszichológusként úgy tűnik, nem őket igazolja az élet. Rengeteg, tartós érzelmi elhanyagolásban felnövekedett fiatal költözik külföldre és bonyolódik ott nagyon kusza kapcsolatokba. Gyakran több ezer kilométerre innen egy másik magyarral találja magát olyan kemény játszmák kellős közepén, amely a szülői házból nagyon is ismerős. Tiszteletet ébreszt az az elszánt küzdelem, amivel kitörnek az otthoni kilátástalanságból. Az ügyesebbek anyagi biztonságot, jól választott szakmát köszönhetnek maguknak, gyakran sok olyan belső értéket és viselkedésmintát tesznek magukévá, amelyet idegen emberekkel létesített kapcsolatokból tesznek hozzá családi örökségükhöz. Az intim kapcsolatokban jelen lévő sebezhetőségük viszont gyakran látványos életvezetési problémákhoz, nagy amplitúdójú érzelmi hullámzásokhoz vezet. Ezek kezelése hosszadalmas és magas szintű szakértelmet kívánó folyamat.

Külföldi munkavállalás, mint az anyagi talpon maradás egyetlen útja

Sokakat nem a kíváncsiság hajt, nem is az önmaguk előli menekülés, hanem a hazai bérek és az eladósodottság szülte kényszer. Fiatal párok tömegei csak úgy tudnak önálló egzisztenciát teremteni, hogy a lakásukhoz, vállalkozásukhoz szükséges tőkét külföldön keresik meg. Sok szép példa van arra, mennyire megedz, összecsiszol párokat az együttes kinti tartózkodás. Sokat elmond egy kapcsolat későbbi teherbíró képességéről, ha a felek nehéz feltételek között képesek egymásnak támaszai lenni. Ott, ahol már gyerekek is vannak, sok kényszerű döntés és kemény „logisztika” elé néz a pár. Vannak, akik családostól költöznek ki, ilyenkor gyakran nehézséget jelent a kicsik napközbeni felügyelete vagy éppen az ellátórendszereknek a nálunk megszokottól való különbözősége. Ahol a férj van csak külföldön, ott az asszonyok gyakran, mint az elvált nők egy személyben viszik a háztartást, felügyelik a gyerekeket, tanulnak velük és dolgoznak. Itt bizony elkél a nagymamák segítsége. Érdemes figyelmet fordítani arra, hogy a nagy fizikai távolságban élő felek hogyan tudnak olyan sűrűségű és minőségű kapcsolatot tartani egymással, hogy az biztonságos háttérként szolgáljon mindkettejüknek a hétköznapok során.

RENE RAUSCHENBERGER képe a Pixabay -en.

Hová érdemes fordulni lelki segítségért?

Gyakran tapasztalható, hogy magyar szakrendeléseken jelennek meg pár napig itthon tartózkodó, külföldön dolgozó magyarok. Sokszor a csodavárás munkál e segítségkérések mögött, mivel a tünetek feltérképezésén és – ha szükséges – gyógyszerfelíráson túl ez az idő másra nem nagyon alkalmas. Ahol várólista van, ott ezek az emberek egyszerűen be sem kerülnek az ellátásba. A helyzet a szakemberek szemszögéből sem rózsás. Előfordul, hogy a nagy nehezen egyeztetett időpontra a kliensek más programot pl. rokonlátogatást szerveznek, és még az órát is elfelejtik lemondani. Egy másik sűrűn előforduló jelenség, hogy egy-egy segítséget kérő azt várja, hogy amíg itthon van, 3-4 ülésben „oldja meg valaki” az ő évek óta fennálló problémáit.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a pszichoterápiás munka egy folyamat. Mindkét részről, tehát a klienstől is rendszeres erőbefektetést, aktív munkát és felelősségvállalást kíván meg. Aki ehhez érez kedvet, annak szerencsésebb kinn, helyben keresni pszichoterápiás segítséget. Van, ahol magyar anyanyelvű szakemberek is elérhetők. Az adott ország nyelvét jól beszélők számára érdemes feltérképezni a munkaadó ország társadalombiztosítása kínálta lehetőségeket, ezek gyakran sokkal kedvezőbbek a magyar viszonyoknál.

Egyre elterjedtebb a skype-on történő tanácsadás, pszichoterápia. Viszonylag könnyű találni olyan szakembert, aki Magyarországról az internet segítségével, banki átutalás fejében rendszeresen elérhető.

Olyan esetekben, amelyekben valaki egyszerűen csak beszélni szeretne egy másik emberrel, vagy indokolt volna ugyan szaksegítség, de gyakorlatilag nem elérhető pénz, nyelvtudás, betegbiztosítás híján, akkor a telefonos lelkisegélyszolgálatok tudnak átmeneti segítséget nyújtani.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

A cikk eredetileg a mentálhigiénés csoport számára készült, és ezen a honlapon elérhető:  Mentálhigiénés Csoport

A Idegenbe szakadt magyarok bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

A gyerekek még a vízparton akarnak játszani, a férj örül a két hét szabadságnak, és a helyi látványosságokat látogatná, az asszony próbálja összeegyeztetni a különböző igényeket, úgy érzi, kezd megőrülni, és hogy a munkahelyre visszatérés pihenésképp fog hatni számára. Mindenki jót akar, szeretné jól érezni magát, és a feszültség mégis kézzel fogható pár nap után. Ismerős a helyzet valamelyik szereplő szemszögéből? Mi történik itt?

Ha a családi eseményeket és azok mozgatórugóit vizsgáljuk, az aktuális történések mellett mindig meghatározó szerepe van annak az életciklusnak, amelyben a család éppen állomásozik, ill. annak, hogy a korábbi életciklusok adta kihívásokra mennyire sikerült jó reagálni. Most nézzünk meg ezekből az életciklusokból néhányat a nyaralással, pihenéssel összefüggésben. (…)

Serdülők

A kamaszok előszeretettel feszegetik a határokat, sok feszültséget és ijedelmet okozva ezzel szüleiknek. Ugyanakkor az is elmondható, hogy sok régi konfliktus ilyenkor éled újjá, és a serdülők elég már okosak ahhoz, hogy más szemszögből is lássák, hogyan működnek szüleik, mint ahogy a szülők maguk láttatni szeretnék ezt. A közös utazások a „mit szabad, mint nem szabad” huzakodásokon túl remek alkalmat jelentenek arra, hogy egy-egy jóízű beszélgetés, eszmecsere eredményeképpen a szülők értékei, nézetei helyet szerezzenek maguknak a kamaszok lelkében. Továbbá a serdülőkkel sok olyan kulturális programot lehet már szervezni, amelyekben igazi, csillogó elméjű társaik tudnak lenni szüleiknek eredeti meglátásokkal, kritikával, humorral, a világra való nyitottsággal.

(…)

Luda Kot képe a Pixabay -en.

CIKKEM AZ ALÁBBI WEBOLDALON OLVASHATÓ: Mentálhigiénés Csoport 

Bimbó Melinda, klinikai pszichológus

A Családi nyaralás: pihenés vagy időzített bomba? bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

A társkeresés nem pizza rendelés

Vannak olyan pizzériák, ahol a kiválasztott pizzához még a lap alján be lehet ikszelni, hogy milyen extra feltéteket kérünk, és mi ne legyen rajta. Ehhez hasonlóan az internetes társkereső oldalakon is megadhatjuk, milyen „paraméterekkel” rendelkezzen a jelölt. Az jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mit szeretnénk, mi az, amihez tudunk igazodni, azonban alapvetően nem lehet ilyen módon gondolkodni emberi kapcsolatokról. Ez egy zsákutca. A másik ember nem egy tulajdonságlista, amit végigpipálhatjuk, mi kell belőle és mi nem.

Mire jó az internet és mire nem?

Saját magunk becsapására kitűnő eszköz. Akár évekig is fenntarthatjuk azt az illúziót, hogy „keresünk”, miközben lelkünk egy másik része mindent megtesz azért, nehogy találjunk is valakit, mert akkor kénytelenek lennénk szembenézni azzal a kérdéssel: tudunk-e mit kezdeni a másikkal. Arra is remek lehetőség, hogy „sorstársakat” találjunk, akikkel se vége, se hossza chat-elésbe kezdhetünk anélkül, hogy sikerülne magunkat és a „partnert” kirobbantani a monitor elől.

Végül az internet jó lehetőség olyan társkeresésre, amelynek párválasztás is van a végén. Érdemes az online társkereső oldalakra úgy tekinteni, mint olyan eszközökre, amelyek viszonylag gyorsan el tudnak juttatni bennünket és az arra érdemesnek tartott jelöltet/ jelölteket egy személyes találkozásig.

NoName_13 képe a Pixabay -en.

A TELJES CIKKEM AZ ALÁBBI WEBOLDALON OLVASHATÓ: Mentálhigiénés Csoport

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

A Internetes társkeresés bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

A cikk az egyik leggyakoribb pszichés zavart: a szociális fóbiát járja körül.

Mi az a szociális fóbia?

A betegségek nemzetközi osztályozási rendszere, a DSM-IV-TR az alábbi meghatározással él.

„Észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy idegen emberek vagy mások lehetséges figyelmének van kitéve. Félelem attól, hogy ilyen helyzetben a viselkedése (vagy a szorongás látható jelei) miatt zavarba jöhet, vagy megalázó helyzetbe kerülhet.” A személy ilyen helyzetre azonnal szorongásos válasszal reagál, pánikrohamot él át. Noha tisztában van vele, hogy félelme aránytalanul nagy a valós helyzethez képest, ha csak teheti, megpróbálja elkerülni ezeket a számára szorongást keltő szituációkat. Ezzel azonban igen beszűkíti saját életterét: munkateljesítménye, iskolai előmenetele elakadhat, társas kapcsolatai leépülhetnek.

A szociális fóbia két csoportját különböztetik meg.

Generalizált szociális fóbia. Ez iskoláskortól kezdve, az élet legtöbb területére kihatva keseríti a személy életét. Ennek eredményeképpen a generalizált szociális fóbiával élők emberi kapcsolatai, iskolai, munkahelyi teljesítménye jóval alatta marad annak, ami lehetne e személyek képességei (pl. intellektusa) szerint. Ők másoknál sérülékenyebbek, esendőbbek más pszichiátriai betegségekkel, például a depresszióval szemben.

Egyszerű szociális fóbia. Ez később jelenik meg, gyakran huszonéves korban, és néhány társas helyzetre terjed csak ki.

Milyen tünetekkel számolhatunk a szociális fóbia, szociális szorongás esetén?

• Testi tünetek: fokozott izzadás, reszketés, szédülés, pirulás.
• Érzelmek: szégyen, elővételezett félelem a megszégyenüléstől, a megalázottságtól.
• Negatív gondolatok: az énre vonatkozó negatív fantáziák, gondolatok. Például, hogy mások rossz véleménnyel vannak róla.
• Magatartásbeli tünetek: nehéz mások jelenlétében megszólalni, társaságban bekapcsolódni a beszélgetésbe, mások előtt enni, inni. Hosszútávon elkerülő viselkedés.

És ha mindez még nem volna elég, ezek a tünetek ördögi kört alkotnak egymással.

A szorongás fokozódása egyre látványosabb testi tüneteket (pl. pirulás, légszomj) von maga után, ennek észlelése pedig még lehetlenebb gondolatokhoz vezet („Úristen, mindenki engem néz!”; „El fogok pirulni…, érzem, hogy ég az arcom.”, „Azt hiszik rólam, hogy egy idióta balek vagyok!”). Ezek még nehezebben elviselhető mértékűvé dagasztják a szorongást.

Volt olyan kliensem, aki hiperhidriózisra (erős verejtékezésre) volt hajlamos, és már előre szorongott attól a helyzettől, amikor ki kellett állnia beszélnie mások elé. A karjait sem merte felemelni ilyenkor, nehogy bárki meglássa a nagy nedves foltokat. Az egyébként okos, jól teljesítő ember percek alatt szinte gyermeki módon „elveszett” állapotba került. Szégyenén és szorongásán túl alig tudott bármi másra figyelni ilyenkor. Erős szorongása magával is hozta az izzadást. Egy-egy ilyen helyzetben valóban perceken belül csurgott róla a verejték.

A szociális fóbia előfordulási gyakorisága

Nem könnyű becslést tenni, mennyi embert érint ez a zavar.

Már csak azért sem, mert a szakma a diagnosztikai nehézségek miatt megoszlik e tekintetben. Némelyek a szociális fóbiát az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegségként tartják számon. Mások viszont kifogásolják, hogy e betegség tünetei azokra is ráillenek, akik eleve is félénk, visszahúzódó természetűek; vagy akik attól való félelmükben, hogy az ellenkező neműek visszautasítják őket, „elbujdosnak a világ szeme elől”.

Egyes becslések szerint az összlakosság 5 százaléka érintett. A nők körében szociális fóbia másfélszer gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál.

Amit viszont biztosan tudunk: jóval kevesebb szociális fóbiával élő ember kér professzionális segítséget, mint ahányan küszködnek ezzel a gonddal. Gyakran csak akkor jelennek meg a rendeléseken, amikor már szövődményei vannak ennek az alapzavarnak. Például depresszió, alkohol-, gyógyszerfüggőség „fedi be” az eredeti problémát.

A szociális fóbia okai: biológiai okok és környezeti tényezők

Főleg az utóbbi húsz évben egyre több kutatás van, amely a szorongásos zavarok genetikai hátterét vizsgálja. Sokan olyan temperamentumtípussal rendelkeznek, amely a szorongásos betegségek kialakulására hajlamosít. Ám fontos tudni, hogy ez csak egy lehetőség, sérülékenység, nem egyenlő azzal, hogy a illető mentális zavarokkal fog küzdeni.

Gyakran a környezeti tényezők játszanak szerepet abban, hogy a hajlamból betegség alakuljon ki.

Milyen környezeti tényezőket tart számon a szakirodalom?

Ilyen a krónikus stressz, a szülő halála, a túlvédő, de egyben elutasító nevelői stílus, a szülői viták, a szülők pszichiátriai betegsége, a nagyobb testvér megalázó, kritikus viselkedése azok a tényezők, amelyek leginkább szerepet játszanak.

Mit tehetünk? A szociális fóbia kezelése

A pszichoterápiás módszerek gazdag tárháza és gyógyszeres kezelés áll e gonddal küzdő személy rendelkezésére.

Miben tudnak segíteni a gyógyszerek?

A szorongásoldó készítmények azoknak nyújthatnak megfelelő megoldást, akik kínjaikra enyhülést szeretnének anélkül, hogy szembenéznének a szorongásuk forrásával, vagy akiknek a szorongása olyan léptéket ért el, amely a mindennapi életvitelt teljesen felrúgja. A szorongás mértéke olyan magas is lehet, hogy magát a másik emberrel való kapcsolatot – így a pszichoterápiás kapcsolatot – is ellehetetleníti. A hihetetlenül szorongó ember egész egyszerűen annyira be van zárva a saját világába, hogy nem ér el hozzá a másik ember szava, így azok a segítő jellegű intervenciók sem, amik új szempontok felismeréséhez, külső realitás valósághűbb látásához vezetnének. Ilyenkor bizony jó szolgáltatot tesz a sokat szidott gyógyszeripar.

tillbrmnn képe a Pixabay -en.

Mit adhat a pszichoterápia?

A pszichoterápiás módszerek nemcsak a tünetek csökkentésében, hanem a tünetek mögött húzódó okok feltárásában jelentenek hatékony segítséget.

A különböző pszichoterápiás iskolák máshová helyezik a hangsúlyt.

• Például a viselkedésterápiák kiemelten foglalkoznak azzal, hogy – konyhanyelven fogalmazva: a „kutyaharapást szőrivel” elvet követve – kioltsák a kapcsolatot a szorongás és a társas helyzetek között. A kliens az elkerülő viselkedés helyett a helyzetekbe belemenve éli át és tanulja meg azt, hogy e helyzetek túlélhetők, ártalmatlanok.
• A pszichoanalitikus megközelítés a terápiás kapcsolat és a személyiségfejlődés szemszögéből vizsgálja a szorongás okát.
• A szociális fóbia kezelésében nagyon jótékony szerepet tölthetnek be a csoportterápiák, amikben a kliens társas kapcsolatok sűrűjében dolgozik magán, és számos visszajelzést kaphat arról, hogyan látják őt mások. A csoport védett terében tét nélkül próbálkozhat új viselkedésformák kialakításával.

Bár az egyes pszichoterápiás módszerek különböző elméleti háttérrel és eszköztárral dolgoznak, közös bennük az, hogy a szociális fóbiás ember énképén formálnak: a túlzó, negatív fantáziákat átdolgozva reálisabb önértékeléshez juttatják a pácienst. 

Én most magamra ismertem. Szociális fóbiám van?

Az egészség és betegség között nem húzható éles határvonal. Ráadásul betegségekről, testi-lelki bajokról szóló szövegek olvasása közben gyakran ismerünk fel egy-egy jellegzetességet, sőt olyan tüneteket is felfedezni vélünk magunkon, amelytől korábban nem is szenvedtünk. Így van ez a szorongásos problémáknál is.

Azt gondolom, akár a kíváncsiság, akár a saját gondja hozta Önt erre az oldalra, nem kell, hogy diagnosztizálja magát. Egyetlen dolog fontos: Ön hogy érzi magát a bőrében? Ha rosszul vagy lehetne jobban is, mi az, amin szeretne változtatni. Akár magára ismert e bejegyzésben, akárcsak a fentiek egy-egy elemére, azt gondolja át, hogy mennyi mindenben akadályozza Önt a szorongás (pl. karrierjében, párválasztásban), és motivált-e arra, hogy változtasson.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

 .
.

Ha szeretne, itt tud bejelentkezni:

Név *

Email *

Üzenet *

Küldés

A bejegyzéshez felhasznált irodalom:
A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai. Animula, 2001
Gabbard, G. O.: A pszichodinamikus pszichiátria tankönyve. Lélekben Otthon Kiadó, 2008
Perczel Forintos Dóra: A szociális fóbia kognitív viselkedésterápiája. 337-368. oldalak. In: Szerk.: Mórotz Kenéz – Perczel Forintos Dóra: Kognitív viselkedésterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006

A Szociális fóbia – szociális szorongás bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

Zárkózottság és társasági élet: introverzió – extraverzió

Vannak alkati különbségek a tekintetben, hogy az emberek mennyire érzik jól magukat közösségekben. Az akadémiai pszichológia többek között az extraverzió – introverzió dimenzió egyéni különbségével magyarázza, hogy egyesek miért érzik jól magukat egy rock koncerten, mások pedig miért ülnek le inkább egy könyvvel egyedül. Minden ember agykérgi elektromos aktivitásának van egy optimális szintje. Ez az introvertált embereknél eleve egy kicsit magasabb, mint az extravertáltaké. Így az introvertáltak ahhoz, hogy megőrizzék ezt az optimális szintet, gyakran védik magukat a külső ingerek hatásaitól. Ezzel szemben az extravertáltak ingeréhesek, az egyik legnagyobb hatású ingerforrás pedig a többi ember, illetve azok a helyzetek, ahol lubickolni lehet a társas kapcsolatok tengerében.

Félénkek, de társaságra vágyók

Más emberek viszont nagyon is vágynak arra, hogy közösségben legyenek, de szoronganak ezektől a helyzetektől, tele vannak gátlással. Életük egyik alapkérdése, hogy szerethetőek-e, vajon elég fontosak, érdekesek, vonzóak-e a számukra fontos másiknak. Intenzív szorongással reagálnak minden olyan pici jelre, ami a visszautasításra utalhat. Gyakori, hogy a valós életben megfigyelhető félszegség mellé élénk fantáziaélet társul. Nappali álmodozásaik közepette ezek a személyek szívesen látják magukat népszerűnek, olyan embernek, akikkel szívesen barátkoznak befolyásos emberek, ragadnak rájuk vonzó férfiak és nők. Olyan is van, aki előadóművészi ambíciókkal rivaldafényről és színpadról ábrándozik. A valóság ehhez képest kiábrándító.

„Nem fog az eszembe jutni semmi!”

„Roló lehúzva.”, „Mintha egy fal lenne körülöttem.”, „Nem fog eszembe jutni semmi.” Gyakran ezekkel a kifejezésekkel írják le a társaságban szorongók, hogy mit élnek át, amikor bemutatják őket valakinek, vagy meg kell szólalniuk valahol. Az erős negatív érzelmek hatására sajnos valóban beindul egy ördögi kör. Van, aki már előre szorong attól, hogy el fog pirulni, le fog izzadni, összeakad a nyelve, és ezek a jelek elárulják majd őt. Ettől aztán valóban izzad, remeg, pirul, sutábban fejezi ki magát. Azt viszont már nem látja meg, hogy mindez őt zavarja leginkább, nem a többi embert.

Honnan ered a zárkózottság mögött húzódó a félénkség, félszegség?

A személyiség biológiai elméleteinek hívei szerint vannak emberek, akiknek az agya eleve érzékenyebb a büntetéssel kapcsolatos információk detektálására. Például eleve érzékenyebbek minden olyan ingerre, ami arra utalhat, hogy egy szeretett vagy vonzó személy visszautasíthatja, elutasíthatja őt.

A biológiai különbségek mellett azonban nagy szerepe van az élettapasztalatoknak is. Mit éltünk meg eddigi életünk során? Mit tükröztek vissza a számunkra fontos emberek belőlünk? Mennyire tartottak bennünket szeretetre méltónak, ügyesnek, jó társnak? Mindannyian egy egyre táguló társas térbe születünk bele. Először az édesanyánk testi közelsége és szeretete, később a család többi tagja, még később bölcsődei, óvodai, iskolai társak és tanárok vesznek bennünket körül. Ezekben a társas közegekben tanulunk meg emberek között viselkedni, másoknak belső állapotokat tulajdonítani, együttműködni, egymásban megbízni, konfrontálódni, magunkért kiállni, a másikra odafigyelni. Eközben formálódik bennünk az is, amit a pszichológia társas énképnek nevez. Az a kép, ahogyan szerintünk mások bennünket látnak.

Azokban a családokban és óvodai, iskolai közösségekben, ahol sok a feszültség, a megszégyenítés, a büntetés, a gyerekek nehezebben tanulnak meg társas helyzetekben ügyesen boldogulni, kezdeményezni, önértékelésük is alacsony, társas énképük negatív lesz. Mindez alapjaiban meghatározza, hogy később hogyan boldogulnak társas helyzetekben.

StockSnap képe a Pixabay -en.

Miért érdemes változtatni, ha a félelmekből ered a zárkózottság?

Mert lehet.
Mert ez az állapot jelentős szenvedést okoz. Ennek egyenes következménye, hogy a félénk emberek – ha csak tehetik – elmenekülnek a társas helyzetek elől, miközben haragszanak magukra, amiért inukba szállt a bátorság. Mivel a társas helyzetekben jelentkező félénkség gyakran kamaszok, fiatal felnőttek életét keseríti, ez a probléma kihathat a személyiség fejlődésére. Vagyis a zárkózottság az élet azon területein verheti béklyóba a személyt, amelyek birtokba vétele éppen akkor zajlik. Magyarul a serdülőknél, fiatal felnőtteknél jelentkező félénkség a kortárs kapcsolatok kialakításában, a párválasztásban tud pokoli kínokat okozni, továbbá időnként a pályaválasztást és a későbbi munkahelyi előmenetelt is megnehezítheti, korlátozhatja.

Szélsőséges esetekben az ilyesfajta zárkózottság következménye lehet a depresszió vagy a szorongás oldására használt alkohol és nyugtatók fogyasztásából adódó függőség. Hosszútávon sokan „kiszikkadnak”, beletörődnek az egyedüllétbe, „meggyőzik magukat” arról, hogy nem is fáj ez annyira. Izolálódnak, elmagányosodnak.

A félénkség gyökerei legtöbbször messzire, a gyermekkorba nyúlnak vissza, és felnőttként igencsak meg kell izzadni a változásért. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy gyermekként jóval kiszolgáltatottabbak vagyunk. Felnőve több lehetőségünk, eszközünk van ahhoz, hogy alakítsunk a sorsunkon. Többek között aktívan keressük azokat a helyzeteket, közösségeket, személyiségfejlesztési lehetőségeket, amelyekben kibontakozhatunk, fordíthatunk a társas helyzetekhez fűződő félénkségünkön.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

.

Ha szeretne, itt tud bejelentkezni:

Név *

Email *

Üzenet *

Küldés

A Zárkózottság és félelem társaságban bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

Úgy érzi, hogy már becsukott szemmel is piros bársonyszívecskéket lát? Nincs ezzel egyedül. A Bálint nap sok évszázados hagyományokat maga mögött tudó ünnep, a Valentin nap kifejezés, és a nyomában járó fogyasztói kultúra a kilencvenes évektől vált elterjedtté Magyarországon. A két elnevezés hasonlóképp osztja meg az embereket, mint a „Halloween kontra Halottak napja” polémia. Kissé kényszeredetten vagy örömmel, de megajándékozzuk párunkat ezen a napon.

Miről árulkodik a szerelmi ajándék?

Leginkább rólunk. Arról, hogy a párkapcsolatunk fontos-e számukra, és oda tudunk-e figyelni a társunkra. A rutinszerűen megvásárolt ajándékok kínos jelei lehetnek annak, hogy a lelkünkben sok minden előrébb rangsorolódik, mint a párkapcsolatunk. Egyáltalán, hogyan választunk? Tudjuk-e, hogy a párunk milyen csokit szeret? Melyik a kedvenc virága? Vajon mire vágyik? Gyerekek mellől felnőtt társaságba? Lótás-futás után színházba? A Valentin napi ajándék jó esetben arról beszél, hogy társunkat – minden más szerepe mellett – elsősorban felnőtt férfinek/ nőnek nézzük, akivel intim testi és lelki kapcsolatot ápolunk.

Ami a pszichológiai rendelőben kiabálva kér helyet magának…

A pszichológusokhoz fordulók jelentős része valamilyen párkapcsolati problémával keres fel szakembert. Sőt gyakori, hogy együttműködés híján csak az egyik fél szeretné valahogy a saját feszültségét, elkeseredettségét csökkenteni, és azt végiggondolni, hogy mit keres még a kapcsolatában. A velük való beszélgetések során sokszor az derül ki, hogy nem pusztán egy akut krízishelyzet kialakulásával kell szembenézni. Az igazi probléma az, hogy a pár életében soha nem volt kultúrája annak, hogy közösen végiggondolják, hol a tart a kapcsolatuk. Hogy egyáltalán tart-e valahonnan valahová? Hogy kinek milyen igényei vannak, miben várnak segítséget, támogatást egymástól? Közhely ezt hangoztatni, de még mindig mondani kell az embereknek, hogy fejezzék ki nyíltan, mit várnak a társuktól, és kérdezzenek ők maguk is, hogyan látja őket a párjuk, mi az, amiben jó volna változni ahhoz, hogy harmonikusabb kapcsolatban élhessenek. Ezek híján a kapcsolat ideig-óráig működik ugyan, amikor azonban jönnek a terhek, beroppan kettejük törékeny építménye. Tipikusan ilyen helyzet az, amikor megszületnek a gyerekek: a feladatok jelentősen nőnek, a pár egymásra fordított ideje, energiája pedig csökken.

A kép forrása: NoName_13 via Pixabay .

A párkapcsolatoknak történetük van

Ahogyan a saját személyiségünk magán hordozza az élettörténetünket, úgy a párkapcsolatok is történettel bírnak, és ebben sok-sok epizóddal. E szerelmi történet főszereplői a pár tagjai maguk. Az élet nem Angelina Joli és Brad Pitt körül forog, hanem körülöttünk. Saját közös történetünket pedig ápolni, mesélni és védeni kell. Ez adja a kulcsot ahhoz, hogy nehéz helyzeteket közösen meg tudjunk oldani.

A pár közös történetének fényében a Valentin napi ajándék többféle funkciót tölthet be. Lehet használni arra, hogy a pár történetének „filmszakadásait” toldozza-foldozza. Szélsőséges esetben azt a tátongó űrt próbálják a plüssmackókkal, ékszerekkel, egyebekkel betömni, ahol érzelmi köteléknek kellene lennie. A 20. század jelentős magyar pszichológusa, Mérei Ferenc foglalkozott az utalás jelenségével. Megfigyelte, hogy saját történettel rendelkező csoportban gyakran elég egy szó, egy mozdulat, és a csoport tagjaiban felidéződnek egész jelenetek, érzelmekkel, indulatokkal bíró események. Olyan események ezek, amelyek a csoportban történtek meg, így az utalás is csak a csoport tagjai számára bír jelentéssel. Azt gondolom, a Valentin napi ajándékok jó esetben ilyen szerepet töltenek be. Olyan intimitással teli finom utalások lehetnek, amelyeket csak a pár ért meg, kettejük számára hordoz jelentést, közös szövetségüket erősítve.

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

A A Valentin napi ajándékozásról pszichológus szemmel bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

„Úristen, normális vagyok?!”

Valószínűleg igen. Az álmatlanság, intenzív álmodás, étvágytalanság, vagy épp az „állandó rágás”, rosszkedv, koncentrációs problémák, gyomortáji szorítás, gyakori sírás, visszatérő gondolatok, stb. mind azt jelzik, hogy teste-lelke az akut stressz állapot tüneteit produkálja, amely ebben az élethelyzetben természetes.

Szakítás – veszteség – gyász

A szakítás egy kicsit olyan, mintha meghalna valakink. Noha a másik fizikai, szellemi mivoltában továbbra is létezik – sőt gyakran látványosan éli világát nélkülünk –, a mi számunkra bizonyos értelemben mégis halott. Elment, és vele együtt a mi életünk egy része is véget ért.
A szakításkor fellépő erős stressz után el kell indulnia a veszteség feldolgozásának. Ez utóbbi során gyakran tapasztalhatunk magunkon olyan jellegzetességeket, amelyek a depresszió állapotához hasonlatosak (anélkül, hogy betegek volnánk). Emellett a haragtól, elkeseredettségtől, indulatkitöréseken át a csendes belenyugvásig sokféle állapot válthatja egymást. Ez furcsa lehet számunkra, különösen, ha az első ilyen nagyobb megrázkódtatást éljük át. Baj ezekkel a belső állapotokkal csak akkor van, ha megrekedünk valamelyikben, és képtelenek leszünk idővel nyitottá válni egy új párkapcsolatra. Sajnos szakító fiatalok és megözvegyült idősebb emberek körében is gyakran előfordul, hogy nehéz továbblépni, ezek az emberek úgy élik a mindennapokat, mintha megállítottak volna valamiféle belső órát a lelkükben. Együttélés esetén nagyon árulkodók a tárgyak a lakásban – minden ugyanúgy van, mint amikor az ex-partner még ott lakott, vagy amikor még élt. A tárgyak elpakoásával, elajándékozásával azzal is számot kellene vetni, hogy ami volt, elmúlt. Ezzel sokszor borzasztó nehéz szembenézni.

Szerelmi bánat és megküzdés

„Minden este más csajom lesz”

Az emberek szívesen élnek azokkal a megküzdési módokkal, amelyek elterelik a figyelmet a fájdalmukról. Ide tartoznak a „bepasizok”/ „becsajozok”, „leiszom magam filmszakadásig”, „buli buli hátán” típusú „megoldások”. Ezek ideig-óráig elfedhetik a szakításhoz kapcsolódó kínzó érzéseinket, gondolatainkat. Ennél többet azonban nem tudnak nyújtani. Sőt a „kutyaharapást szőrivel” elvet gyakorolva beletekeredhetünk olyan kapcsolatokba (vagy akár egészségügyi problémákba is), amelyeket általában megspórolunk magunknak, amikor nem egy friss sebbel a lelkünkben ismerkedünk.

Beszélgetés

A szerelmi bánat feldolgozásában nagy szerephez jutnak azok a megküzdési módok, amelyeket lehetővé teszik azt, hogy megfogalmazzuk, formába öntsük, kiürítsük magunkból a felgyülemlett érzéseket, gondolatokat. Szerencsés esetben jó társak is vannak ehhez. Nagy szolgálatot tehet ilyenkor egy barátnő, anya, olyan ismerős vagy rokon, akihez őszintén fordulhatunk. Ha senkink sincs, akivel megoszthatnánk a párkapcsolatunkkal kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket, egy napló is sokat segíthet. Később érdemes visszaolvasni bejegyzéseinket, meglepő látni, hogyan változunk még akkor is, amikor egy örökkévalóságként éljük meg bánatunkat, szenvedésünket.

Művészetek, sport, kreatív alkotómunka

Mindegyik remek terep a feszültség kiürítésére, vagy akár magas szintű megmunkálására. Egy-egy jó zene segíthet átadni magunkat érzéseinknek utána megkönnyebbülést élhetünk át. A könyvek – akárcsak a jó ismerősökkel való beszélgetések – azzal szembesíthetnek bennünket, hogy mások is voltak hozzánk hasonló helyzetben, nem vagyunk egyedül a gondunkkal. A fizikai aktivitásnak számos pozitív élettani hatása ismert.

Tisztázás, lezárás, méltósággal elvonulás

Könnyebben el tudjuk fogadni, hogy véget ért egy párkapcsolat, ha tudjuk, hogy miért történt. Ha a másik fél partner ebben, érdemes nyugodt körülmények között leülni, beszélgetni erről a szerelemről. Sokat tudhatunk meg ilyenkor magunkról, és sokat adhatunk is a másiknak. Ez mindkét felet segítheti abban, hogy ne romokba dőlt önbecsüléssel, vert hadként távozzon.

Lucifer Alein képe a Pixabay -en.

Ne „szivassuk” magunkat!

A közösségi média korszakában még élesebben lehet szembesülni azzal, hogy a másik éli az életét tovább. A legrosszabb, amit lehetünk magunkkal, ha Facebookon, Instagramon és egyéb felületeken csüngünk, és azt vizslatjuk, hogy a másik milyen új képeket rakott fel, milyen buliban járt, kikkel, ezeket a posztokat kik lájkolták és kommentelték.  És persze azok adatlapjáról mi olvasható le – szebbek, jobbak, pénzesebbek, magasabban iskolázottak-e mint mi. Azzal sem érdemes bíbelődni, hogy mi folytassunk egy ilyen pszichológiai hadviselést annak fényképes demonstrálásával, hogy mi már túlléptünk ezen az egészen.

Még ha nehéz  belegyömöszölni ezt a szempontot a fejünkbe, higgyük el, hogy ha ez egy értékes kapcsolat volt, akkor igenis számítottunk a másiknak, és attól, hogy csend van, nincs telefon, nincs üzenet, ő ugyanúgy gondol ránk, mint mi őrá. Sír, gondolkodik, meghányja-veti magában ennek a kapcsolatnak a tanulságait.

Sajnos vannak emberek, akik ilyesfajta gyászreakcióra nem képesek, addig léteztünk a számukra, míg az orruk előtt voltunk, és ez kis energia befektetéssel kellemes élményekhez juttatta őt. Ebben az esetben jól jártunk, hogy itt a vége a kapcsolatnak – ami valójában kapcsolatnak sem volt nevezhető. Fáj ugyan, de kaptunk egy új lapot az élettől, hogy valami jobb történhessen velünk.

Van-e szükség szakember segítségére, ha szerelmi bánat érte?

A szerelem, a szakítás és a szakítást kísérő fájdalom része minden egészségesen működő ember életének. Bár a szakítás kétségtelenül kínzó érzéseket, álmokat, gondolatokat és kusza heteket von maga után, általában szakember segítsége nélkül lezajlik a veszteség feldolgozása. Akikre és amire elsősorban szükség van: barátok, családtagok, bizalmas ismerősök figyelme, szeretete, támogatása.

Úgy gondolom, két olyan ok van, amiért érdemes pszichológushoz, pszichoterapeutához fordulni.
1. Elhúzódó krízishelyzet. Ha hetekkel, hónapokkal a szakítás után sem tér vissza az élet a mindennapi kerékvágásba.
2. Ha a szakítás kapcsán olyan önismereti kérdések foglalkoztatják, amelyeket szívesen kibogozna. Pl.: Miért „megy be ugyanabba az utcába” többször is? Milyen Ön férfiként/ nőként/ társként? Mi az, amiben jó volna változnia ahhoz, hogy a következő párkapcsolata harmonikusan működjön?

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

.

Ha szeretne, itt tud bejelentkezni:

Név *

Email *

Üzenet *

Küldés

A A szerelmi bánat feldolgozása bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

… A sport a többi emberrel való érintkezésre is módot adhat, a csapatsportok esetében ez egészen nyilvánvaló. Itt a siker érdekében szinte pillanatról pillanatra „össze kell dolgozni” a többiekkel, s közben folyamatos visszajelzést kapunk arról, hogy amit teszünk, jó-e vagy változtatni kell a mozdulatainkon, stratégiánkon. Más, magányosan végezhető sportoknál is érdemes másokkal társulni. A közös beszélgetések oldják a magány, egyedüllét érzetét, emellett – akárcsak egy kosárlabda mérkőzésen vagy egy teniszpartin – itt is folyamatos visszajelzést kapunk saját viselkedésünkről. Ez sok esetben jótékony módon korrigálja azt a képet, ami bennünk él saját magunkról egy-egy borongósabb héten. …

 CIKKEM AZ ALÁBBI WEBOLDALON OLVASHATÓ: Mentálhigiénés Csoport

A kép forrása: Victoria képe a Pixabay -en.

Bimbó Melinda, pszichológus

A Dermedtségtől a mozgásig bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

annaharmsthiessen képe a Pixabay -en.

CIKKEM AZ ALÁBBI WEBOLDALON OLVASHATÓ: Mentálhigiénés Csoport

Bimbó Melinda, klinikai szakpszichológus

A A gyerekem apja: a volt-férjem bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.

CIKKEM AZ ALÁBBI WEBOLDALON OLVASHATÓ: Mentálhigiénés Csoport

Bimbó Melinda, pszichológus

A Iskola, tanulás, motiváció bejegyzés először a pszichologus-maganrendeles.hu jelent meg.